Nővérportrék

König Alice 1925. szeptember 5-én született Ausztriában, Grazban. Két lány és egy fiú testvérével együtt békés családi légkörben nevelkedett, ahol a sváb rokonoktól már gyerekkorában elsajátította a német nyelvet. 11 éves korától a Ciszterci Rend szentgotthárdi nyolcosztályos gimnáziumában tanult, itt érettségizett. Az iskolában találkozott egyszer Naszályi Emil OCist zirci atyával s tőle hallott arról, hogy a Bakonyban a női monasztikus ciszterci élet újraindítását tervezik.

Az érettségi után csupán szülei kérésére kezdte el Budapesten a Közgazdasági Egyetemet. 1944 szeptemberében viszont – a család legnagyobb megdöbbenésére – már az iskolakezdés előtt egy héttel felszállt a pesti vonatra, hogy felutazzon az egyetemre. Ő azonban titokban leszállt Veszprémben és Zircre ment, ahonnan érkezett a hír, hogy Endrédy Vendel zirci apát most fogja felvenni az alapításra jelentkezőket s bekapcsolja őket a Ciszterci Rend imaközösségébe.

Belépése után hamarosan kitűnt szívós testi és lelki erejével, megalkuvást nem tűrő Istennek adottságával, kemény kitartásával és a Regulát követő példaadó életével. Lelkében nagyon égett az engesztelés gondolata és a teljes önátadás vágya, ezért a tennivalók között tudatosan mindig a nehezebbet választotta. Feladatának és kötelességének érezve igaz tiszteletével és őszinte szeretetével mindvégig kitartott Emil atya és Gemma apátnő mellett. Őket és a közösséget minden bajban megvédte, ha kellett kiállt értük és bátran szállt szembe mindazzal, ami veszélyt jelentett a monasztikus és ciszterci élettel szemben.

Istentől kapott páratlan költői tehetségét a monostor javára kamatoztatta, megőrizve annak számtalan eseményét és történetét. Verseiből és írásaiból a teremtő Isten, a Ciszterci Rend, elöljárói és testvérei iránti szeretete tükröződik.

Hoffmann Mária 1927-ben született Sárospatakon. Boldog gyermekkorát két bátyjával együtt Hercegkúton töltötte, ahol mélyen a lelkébe ivódott a föld és az azzal járó munka szeretete. Fiútestvérei és a csínytevések között nevelkedve haláláig megőrizte vidám, kiegyensúlyozott és magabiztos természetét.

Fiatal korában nagy családról álmodott, aztán egy szentmisén úgy érezte, hogy Isten a szerzeteségre hívja.

Hivatásán egy évig vívódott, majd a nagypénteki sír előtt imádkozva és szívében hallva a hangot: “Látod, én ezt tettem érted és te sajnálod az életedet nekem adni?”, igent mondott Jézusnak.

1951-ben Budapestre kerülve a Ward Mária Hitoktató Képzőn ismert meg egy vékony, fiatal lányt, akiről azt gondolta, hogy majd ő a szárnyai alá veszi. Így derült ki, hogy a fiatal lány az Érden titokban élő ciszterci nővérek elöljárója, akinek életükről szóló beszámolója azonnal megragadta a lelkét és rögtön világossá vált számára, hogy Isten ebbe a közösségbe hívja. Belépése után az Emília nevet kapta, hűséges szeretettel szolgálta Istent és a veteményeskertben és gyümölcsösben szorgalmas munkájával a közösséget.

Szathmáry Eszter 1972-ben született egy három gyermekes keresztény családba, ahol a szülők az elnyomás évei alatt is felvállalták hitüket és így nevelték a gyerekeket is. A család a Bakonyban eltöltött boldog gyermekévek után, Veszprémbe költözött.

Eszter mindig szeretett a templomba lenni, mert ott valami különleges béke és nyugalom töltötte el, amit csak ott tapasztalt. A gimnáziumi évek alatt, egy alkalommal a templomban érezte meg Isten elmondhatatlanul és mérhetetlenül nagy szeretetét, annak végtelen, elragadó isteni erejét, ami azonnal a viszonzásra ösztönözte őt. Rögtön tudta, hogy ekkora szeretetet itt a földön soha egy ember sem képes adni, ezért elhatározta, hogy ettől fogva semmi mást nem akar, mint ezt a szeretet megpróbálni viszonozni, amennyire csak lehet, mindent és minden pillanatot odaadva.

Kérte Istent, hogy mutassa meg, hol van az a közösség, ahol mindent elhagyva egyedül Neki élhet. Biztos volt benne, hogy érettségi után eljön ez a pillanat, szíve nagy vágya beteljesülhet és végre szerzetesként élhet majd. De Isten sokáig hallgatott és csak a tanárképző főiskola utolsó tanítási napja után mondta meg plébánosa által, hogy hova lépjen be. Tőle hallott az érdi ciszterci nővérekről. Fogalma sem volt, hogyan élnek ott a nővérek, de ez nem volt fontos, csak az, hogy végre az Övé lehet és mindenét odaadva már csak egyedül neki élhet. Így 1994-ben belépett a Regina Mundi Apátságba, ahol beöltözéskor a ciszterci Ágnest kapta védőszentjéül.

Kastelik Dorota 1976-ban született Lengyelországban egy déli, hegyvidéki faluban. Fiatal korában a ferences nővérek szervezésében sok lelkigyakorlaton vett részt. Lassan érlelődött meg benne Isten hívása a szerzeteséletre. A világtól elvonult életformát keresve egy egyházi folyóirat került a kezébe s ebben olvasott a magyarországi Regina Mundi ciszterci női apátságról, mivel Lengyelországban nem volt a cisztercieknek női ága. Miután felkereste hazájában a legközelebb lévő férfi ciszterci monostor apátját, az felajánlotta, hogy szívesen elviszi magával Magyarországra, mivel éppen egy hetes útra készül a Regina Mundi Apátságba, s addig ő körülnézhet és megismerkedhet a nővérek életével. Utána még lesz módja átgondolni, dönteni vagy más közösségeket is megnézni.

1995-ben Magyarországra érkezve mélyen megérintette lelkét a monostor alapító nővéreinek élettörténete, Isten iránti mély szeretetük és hűségük és a ciszterci lelkiség komolyan vétele. Isten gondviselésének vezetését figyelve és Gemma apátnővel megbeszélve úgy döntött, hogy nem megy vissza Lengyelországba. Hazáját Istenért elhagyva, a magyar nyelv tanulása mellett a ciszterci nővérek között megkezdte a szerzeteséletet, amelynek vágyát Isten ültette el a szívébe.