A monostor története

Endrédy Vendel zirci apát 1944. szeptember 8-án vette fel a Ciszterci Rend imaközösségébe a szerzeteséletre jelentkező lányokat, akik 1945. június 11-én kezdték el a Bakonyban, Nagyesztergáron majd Bakonyboldogasszony Monostorában a női monasztikus ciszterci életet.

Az alapító oklevelet Mindszenty József veszprémi püspök – megválasztott esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása – 1945. szeptember 29-én írta alá. A közösség Szent Benedek Regulája szerint a ciszterci latin zsolozsmával dicsérte Istent és 50 kataszteri hold földön gazdálkodott, amelyből a feloszlatásig ellátta önmagát.

1946-ban a 19 éves Gemma sorort választotta meg a közösség elöljárójának, aki hősies példájával 2022-ig vezette a reá bízottakat. A feloszlatáskor, 1950. november 21-én Emil atya és Gemma anya megpróbálta a közösséget továbbra is titokban összetartani, hogy a szerzetesi fegyelem, a zsolozsmázás és a közösségi élet ne szakadjon meg.

1951. február 2-án titokban Érdre költözött a közösség, majd évek múlva Budapesten is sikerült két lakást szerezni. Így, kis csoportokban kisebb volt annak kockázata, hogy felfigyelnek a szerzetesközösségre.

A nővérek a körülmények nyomására munkát vállaltak a világban. Emil atya és Gemma anya az új körülmények között, a négy évtizedig tartó elnyomatás idején is szakadatlanul küzdött a közösség életben maradásáért, a szerzetesélet folyamatosságáért és a monasztikus szerzeteseszmény megvalósításáért.

A rendszerváltás (1989) után felépült a monostor, ahol újra megvalósíthatók lettek a monasztikus élet külső feltételei. A nővérek a Regula szerint saját kezük munkájával tartják fenn magukat: lelkigyakorlatozók fogadásával valamint a megtermelt zöldség és gyümölcs feldolgozásával.