A Ciszterci Rend kialakulása
A XI. században többen úgy érezték - köztük első rendalapítónk: Szent Róbert is -, hogy a szerzetesélet monasztikus eszménye elhalványodott. Szerették volna Szent Benedek Reguláját eredeti igazságában megélni, az imádság és a fizikai munka harmonikus egyensúlyában.
Franciaországban, 1098. március 21-én indult el a huszonegy tagú csoport az Új Monostor alapítására Szent Róbert vezetésével. A helyet Citeaux-nak nevezték, amit latinul Ciszterciumnak fordítunk. Ebben a monostorban kezdődött el az az új élet, amit ettől fogva Ciszterci Rendnek nevezünk.
Szt. Benedek és Regulája
Szent Benedek, a nyugati szerzetesség megalapítója Itáliában hozta létre a róla elnevezett Bencés Rendet.
Lelkiségük gyorsan terjedt, s apátságaik egész Európát behálózták. A Regula két pillére: az imádság és a munka, fizikai, testi munka, az “ora et labora”. A XI. századig ez a szerzetesrend létezett azok számára, akik Isten hívását érezték a Neki szentelt életre.
Rendalapítók
Szent Róbert volt az Új Monostor, illetve a Ciszterci Rend első apátja, majd őt követte apátként a másik két társalapító:
Szent Alberik és az angol származású Harding Szent István. Az ő vezetésük alatt alakult ki és szilárdult meg a ciszterci lelkiség, - amely Szent Benedek Atyánk Regulájára épült -, ezért tekintjük mindhármukat rendalapítónak.
Ciszterci építészet
A ciszterciek a művészetükben és az építészetükben is lelki eszményüket fejezték ki, így monostoraikat is a szigorú egyszerűség jegyében építették, amelyek az aszketikus, egyszerű szépséget képviselik.